A róka sok baromfitartó számára problémát jelent. Nem csak a vidéken élőknek kell megküzdeniük vele, mert egyre beljebb merészkedik a nagyvárosok pereméhez is. Mivel a róka igen szapora állat, ha eggyel találkozunk az azt jelentheti, hogy több is kószál a környéken. Ha a róka minden nap elkap egy csirkét, akkor 1 róka is elég gyorsan kiirthat egy tyúkállományt.
A legjobb azt megelőzni, hogy az első „étkezésig” eljusson, mert nehezebb lesz megállítani, ha megkóstolta a csirkét.
Egy róka nem sok nyomot hagy maga után amikor elviszi a baromfit. Lehet, hogy látunk néhány tollat, de akár nyom nélkül is eltűnhet vele. Ilyenkor egyesek azt is gondolhatják, hogy a tyúk csak elkóborolt, de amikor így eltűnik egy tyúk, nagy az esélye annak, hogy róka volt a tettes. Más ragadozók nagyobb rendetlenséget hagynak maguk után, a róka viszont gyakran csak megragadja és elszalad vele a barlangjába, hogy megossza a családjával.
Fontos tehát, hogy biztonságossá tegyük a tyúkólat és a kifutót, mégpedig úgy, hogy sem felülről, sem alulról ne juthasson be idegen.
A legtöbb rókaprobléma a szabadon tartott csirkék esetén fordul elő. Ha nincs kifutó a tyúkólhoz, érdemes építeni. Egy stabil kifutó a védekezés legjobb kiindulópontja.
A róka éjszakai életmódot folytat és általában alkonyattól hajnalig vadászik. Fényes nappal ritkán mutatkozik, ezért ilyenkor a legbiztonságosabb a tyúkok szabadon engedése. Várjuk meg, amíg teljesen világos lesz, és minden este legalább egy órával napnyugta előtt tereljük vissza a tyúkokat a kifutóba. Ezt a ritmust hamar megszokják, és alkonyatkor maguktól a helyükre mennek. Ha mégsem, akkor eleinte egy maréknyi kifutóba dobott finomsággal tudjuk visszacsalogatni őket.
Az ól és a kifutó biztonsága
Minden ajtót érdemes reteszelni. Szerencsére a róka nem tudja kinyitni a zárt ajtót, így egy stabil, reteszelt ajtó távol tartja őket. A mosómedve képes kinyitni egy reteszt, még akár zárat is, ezért örüljünk, hogy nem vele van dolgunk.
Győződjünk meg arról, hogy nincsen laza deszka vagy lyuk az ólon illetve a kifutón, amelyeket a róka el tudna húzni, és be tudna jutni az ólba. Mi bizonyos időközönként ellenőrizzük az ólat és a kifutót, de ha ragadozót látunk a közelben, vagy a szomszédoktól rossz híreket hallunk, akkor azonnal körbejárjuk a kifutót és az ólakat.
Egy róka körülbelül 1 méter magasra tud ugrani és 2 méter magasra mászni. Ha a kifutó nyitott tetejű, akkor tetővel kell ellátni. A tömör, résmentes tető a legbiztonságosabb, de hegesztett drótháló is megfelel. Mindenesetre elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy ha egy róka felmászik a tetőre, megtartsa azt, és ne essen be a kifutóba.
A csirkeháló a csirkék egybetartására való, a hegesztett drótháló viszont sokkal erősebb, és a ragadozók távoltartására szolgál. Ráadásul a csirkeháló öregedik is, ezért rendszeresen kell ellenőrizni, olykor javítani illetve cserélni.
A róka jól tud ásni, hisz barlanglakó, szóval elég profi ebben. Ez akkor jelent problémát, ha az ól vagy a kifutó földpadlós. Sok tyúktartó a tyúkól és a kifutó körül hegesztett dróthálóból készült kötényt ás le a földbe. Ez jó megoldás, de mégjobb, ha a dróthálót kb. 30 cm-rel hosszabbra hagyjuk, és a kifutó aljától kifelé hajtva rögzítjük. Így a róka azonnal beleütközik ha ásni kezd, ráadásul a rácson állva saját súlya is megakadályozza, hogy a rács elmozduljon.
Automata ajtó
A tyúkól bejáratára szerelt automata ajtó jó szolgálatot tehet, ha például későn érünk haza, és reggel sem kell korán kelni egy fárasztó éjszaka után ;-)
Ha az automatika alkonykapcsolóval működteti az ajtót, akkor csak egyszer kell a fényérzékenységét megfelelően beállítanunk. Amennyiben időkapcsoló vezérli, akkor figyelemmel kell kísérni a napkelte és napnyugta folyamatosan változó idejét, és bizonyos időközönként ehhez kell igazítani a nyitás és zárás időpontját.
Mielőtt automata ajtót veszünk, tájékozódjunk a kínálatról, mert a piacon számos silány, rossz minőségű is kapható.
Élvefogó csapda
Ahogy minden védekező eszközt, az élvefogó csapdát is folyamatosan üzemben kell tartani, hogy hatásos legyen. Ez azt jelenti, hogy minden este fel kell tölteni csalival, reggel pedig a befogott élőlényt kezelni kell. Leggyakrabban macska esik áldozatul, amit némi rossz élménnyel megajándékozva szabadon engedhetünk. Mielőtt bárki félreértené, a „rossz élmény” egy adag vizet jelent, amellyel lelocsolva semmi kárt nem teszünk benne, de a kedvét minden bizonnyal elvesszük attól, hogy legközelebb a baromfiudvar körül kalandozzon.
Egyik szomszédunknak sikerült befognia azt a rókát, amelyik néhány nappal korábban félig felfalta egyik pulykáját. Mivel a szomszédunk is állatbarát, egy közeli vadasparknak ajánlotta fel a rókát, ahol tágas kifutóban szemlélhetik a látogatók ezentúl az egyébként kedves és okos állatot.
Ahogy az írás elején olvasható, ha rókát látunk vagy a nyomát észleljük a környéken, készüljünk arra, hogy több is él a közelben. Ezért ha az élvefogó az egyetlen védekező eszközünk, akkor tartsuk állandó üzemmódban.
Megítélésünk szerint az élvefogó nem a legjobb megoldás, hiszen napi kezelése és a befogott állatok elhelyezése nem egyszerű feladat.
Villanypásztor
Egy ismerősöm panaszkodott, hogy a baromfiudvar körül elhelyezett villanypásztor sem védte meg a tyúkokat. Mivel birkái is voltak, ezért a megszokott magasságban, a földtől 50 és 80 cm-re feszített ki 2 szál huzalt, ami a róka ellen semmit nem ér.
Mi magunk nem spóroltunk a zsinórral. Négy szálat húztunk ki a baromfiudvar körül: a legalacsonyabbat 8 centire a földtől, a következőt 15 cm-re, aztán egy szálat 30 cm-re, végül a negyedik huzalt 60 cm-re feszítettük ki. A villanypásztort olyan közel tettük a kifutó hálójához (kb. 15 cm-re), hogy ha a róka valahogy be is lépne a villanypásztor és a háló közé, ne tudjon úgy forgolódni vagy ásni, hogy ne érne hozzá valamelyik zsinórhoz!
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy egy idő után kikapcsolják a villanypásztort, mert akit egyszer rendesen megcsípett, az elkerüli, nehogy még egyszer megtörténjen. Ez igaz a kutyára, azonban ragadozóból több fajta is próbálkozhat, fajtánként pedig sok egyed szeretne közelebbről megismerkedni a baromfiudvar lakóival, ezért nálunk bizony folyamatosan működik a villanypásztor.
Riasztás és elriasztás
Mi nem tartunk gyöngytyúkot, de elmondások szerint hangos zajjal riasztanak, ha olyan állat téved a területre, amely nem tartozik a megszokott családi körbe. Ilyen lehet a róka, a nyest, idegen macska vagy kutya, de a mókus is, a ragadozó madarakról és a kígyóról nem is beszélve. Igen, még a mókusok is vadászhatnak a fiókákra és elvihetik a tojást is.
Azt is hallottuk, hogy a szamár is alkalmas erre a célra, de nekünk erről nincs tapasztalatunk.
Van, aki mozgásra bekapcsoló éjszakai világítást helyez a baromfiudvarhoz, ami a róka mozgását érzékelve felkapcsol, elriasztva ezzel a ravaszdit. Mi ebben a módszerben kevésbé hiszünk, hiszen a mozgásérzékelő előtt elrepülő bogár is bekapcsolhatja a fényt, a gyakori ki-be kapcsolást pedig megszokhatja a róka.
Kutyatartás
Hasznos, ha a kutya körbe tudja járni az ólat és a kifutót, mert a róka megérzi a szagát és ez is elég lehet ahhoz, hogy távol tartsa őt az udvartól. Olyan fajtát válasszunk erre a célra, amelyik nem zsákmányos, vagyis nem fogja megdézsmálni az állományt. Általában elmondható, hogy a magyar pásztorkutyák ilyenek. Nálunk egy puli és egy komondor felügyeli a portát. Ha olykor egy-egy tincs kihullik a bundájukból, azt a kerítésre csomózzuk, ezzel is erősítve a kutyák szagát a telekhatáron.
Kamera
A videókamera ugyan nem tartja távol a ragadozókat, de egy jó minőségű éjjellátó segíthet felismerni, hogy ki ólálkodik a tyúkól körül. Azért is jó tudni ezt, mert a különböző védelmi eszközök közül ki tudjuk választani a betolakodó számára leginkább elrettentő módszert.
Összegezve, nálunk a kutya és a villanypásztor vált be. Úgy érezzük, hogy ez a kettős védekező rendszer hatásos, mert a szomszédainknál (ahol se kutya, se villanypásztor nincs) több áldozattal járó rókatámadás is volt évekre visszamenőleg, de a mi baromfiudvarunkat eddig nem érte atrocitás.